10 év esküvői fotós lét és közel 160 lefotózott esküvő után megtapasztaltam a másik oldalt is: Milyen menyasszonyként szervezni és megélni a nagy napot. Ez a tapasztalat több mindenben átformálta az esküvőkhöz való hozzáállásom, ebben a posztban ezekről mesélek.
Ennyi év tapasztalatával a hátam mögött jogosan gondoltam azt, hogy egyszerű feladat lesz megszervezni az esküvőnket, ezzel nem is lőttem mellé, hiszen esküvő fotósnak lenni pont egy olyan szerep, amikor nem csak a legfontosabb pillanatoknál lehetek a pár mellett, mint a vendégek, hanem a háttérmunkálatokat, szervezéseket, nehézségeket - de még az aznapi háttérben történő problémaelhárításokat is páholyból szemlélhetem - és sok esetben segíthetem is.
A szervezés valóban nem okozott problémát, az első perctől tudtuk, hogy kiket és miért szeretnénk magunk mellett tudni, hogy mik azok a dolgok, amiktől nem csak a vendégeink, de mi is jól tudjuk majd érezni magunkat és ez az elképzelésünk az esküvő napján teljesen be is igazolódott. Őszintén mondhatom, bármikor újra csinálnánk! :)
Ezeket a tapasztalatokat, tanácsokat szeretném most veled is megosztani, bízva abban, hogy segíthetek velük abban, hogy te is hasonló gondolattal emlékezz majd vissza a nagy napodra! :)
A gördülékeny és stresszmentes nap 3 alappillére
Ahhoz, hogy a nagy nap stresszmentesen és gördülékenyen menjen korábban azt gondoltam, csak két dolog szükséges: A hozzáállás, hogy azért vagyok ma itt, hogy jól érezzem magam, semmi más nem számít és egy jól időzített, de kevésbé túlsűrített programterv, de amióta megtapasztalhattam a menyasszony létet, egy ponttal bővült a lista: Ez pedig a jó ceremóniamester, aki kézben tartja helyettünk a történéseket.
Korábban azt gondoltam, nem annyira fontos, meg lehet kérni egy vagy több barátot vagy akár mi is elmondhatjuk azt a pár dolgot, amit el kell mondani ilyenkor, de valójában ez mind csak a felszín. Az igazi munka ilyenkor a háttérben zajlik, a vendégek koordinálása csak a felszín. Ezt megtapasztalva, hogy mennyi stresszt levett vele a mi és a barátaink válláról is már ténylegesen látom, hogy nem érdemes rajta spórolni.
Menyasszonyként és vőlegényként aznap már nem azon kell, hogy legyen a fókusz, hogy mi hol van, hogy kerül A-ból B-be, kinek mikor hol kell lennie, hanem azon, hogy magatokkal és a vendégekkel törődjetek, megéljétek azt, amiért annyit dolgoztatok, amit annyi ideig álmodtatok. :)
Egy jó ceremóniamester nem csak annyit tesz, hogy aznap elmondja, amit el kell ilyenkor, hanem már a szervezés során is felhívja a figyelmet azokat a kulcsfontosságú apróságokra, amiktől minden valóban a helyére kerül majd - és amik még esküvő szolgáltatóként sem biztos, hogy eszembe jutnak!
Egy jó ceremóniamester aznap, ha szétesel helyre rak, a kezed alá dolgozik, leveszi a válladról a stresszt azzal, hogy tudod, ő mindent kézben tart helyetted is.
Egy jó ceremóniamesterben maximálisan megbízol és el tudod engedni magad, neked tényleg, csak élvezni kell, előre már megbeszéltetek úgyis mindent :)
Kevésbé túlszervezett programterv helyett megélés
Az esküvő fotózások alkalmával sokszor gondoltam már azt, hogy ebbe az egyetlen napba túl sok mindent szeretnének a párok belesűríteni úgy, hogy közben elvész az élmény, a a valós jelenlét helyett pedig csak az időrenddel való versengés marad meg emlékként.
Mostmár teljesen értem azt, amikor azt mondják: Nagyon gyorsan elmúlt, csak azt vettük észre, hogy program programot követ, nekünk pedig alig van időnk bármire is.
Mi szándékosan igyekeztünk ott rövidíteni, ahol lehet, de még ígyis azt kell mondanom: Baromira rövid ez a nap!
Éppen ezért tényleg azt látom, már a saját tapasztalatom alapján is, inkább gondoljátok újra és tényleg csak azt tegyétek a programtervbe, ami tényleg változással bír akár a vendégek, akár a ti élményeitek és emlékeitek szempontjából is, különben nem lesz idő az átszellemülésre, a laza beszélgetésekre, az önfeledt táncolásokra, a nyugodt étkezésre (!) és a legfontosabb: Ezek megélésére! - És ez ugyanúgy igaz a vendégekre is.
Ez a tapasztalat óta sokkal empatikusabban és lazábban állok fotósként a programtervhez és a párok igényeihez, már nem az általam vízionált fotók feltétlenül az elsők, hanem az, hogy a pár megtudja élni az adott pillanatot, főleg, ha sikerült elkapni a flow-t :)
És éppen ezért szeretném nektek is ezt tanácsolni: Legyen időtok nem csak fizikailag, hanem lélekben is ott lenni, megélni a pillanatot!
Mindennek a kulcsa: Önazonosság !
Sokat hangoztatom, hogy minden téren a legfontosabb, hogy önfeledt önmagatok legyetek a pillanatban - hogy végképp örömteli emlékként maradhasson meg, ez az esküvőre, életetek egyetlen nagy napjára különösen igaz.
Már tudom, mennyire nehéz a rengeteg felénk áramló trend, jószándékú segítség és szülői nyomásgyakorlás mellett megtalálni és megmaradni amellett, ami igazán hozzátok illő, amiben igazán önmagatokat adhatjátok és valóban rólatok szól, de nagyon is fontos, hiszen ez a Ti napotok, rólatok kell, hogy szóljon, a ti világotok, ahová a számotokra fontos embereket meginvitáljátok egy napra és megosztjátok velük ennek a világnak a legfontosabb eseményét !
Nekünk ebben az segített, hogy ketten leültünk és átbeszéltük, mik azok, amiket szeretünk, milyennek képzeljük el a tökéletes ünnepünket és mire szeretnénk később emlékezni - majd mindemellett minden ellenszél ellenére is kitartottunk.
Mi egy kötetlen és szabad, színes nyári örömünnepet álmodtunk meg kutyákkal, erdővel, madarakkal és a legfontosabb barátainkkal és a szűk családunkkal.
Például csak egy személyes szertartást szerettünk volna, ahol egy barátunk ad össze, mert nem hiszünk a vallásban és tudjuk, hogy a legtöbb anyakönyvezető ugyanazt mondja el nekünk is, mint előttünk és utánunk is végtelen párosnak. Fontos volt, hogy rólunk szóljon, a mi történetünkről meséljen és ebbe a milliőbe vonja be a meghívott vendégeinket is.
Nem szerettünk volna sem tortát vágni, sem ültetett, kötött vacsorát, hiszen a mi hétköznapi étkezéseink is általában rendhagyóak, ellenben imádjuk a junkfood-ot így egész estét foodtruck volt és torta helyett is oriás hamburgert vágtunk fel :)
Végül pedig minden visszajelzés tökéletes megerősítése volt ennek a gondolatnak. Megélni pedig még annál is fesztelenebb volt, a megélt emlékek pedig azóta is mosolyt csalnak az arcomra, örömöt a szívembe :)
A legvitatottabb kérdésről őszintén: Kiket hívjunk meg?
Tudom, hogy a legnehezebb és legkényesebb és egyben a legtöbb családi vitát okozó kérdés mindig az, hogy kiket hívjunk meg az esküvőnkre.
Fotósként már láttam a mintát, hogy az illemből és muszájból meghívott vendégek csak bomlasztják a pár és az esküvő hangulatát.
Tudom, bátor dolog ezt így leírni, de elmondom, ez miért történik: Mert amennyire tőletek ők távol állnak érzelmileg, Ti is ugyan annyira távol álltok tőlük. Éppen ezért ők is csak muszájból és illemből fognak eljönni, nem tudnak úgy kapcsolódni veletek ezért nem is fogják igazán jól érezni magukat - ti pedig párként ezen stresszeltek majd, mint előttetek olyan sokan.
Ezért ebben mindketten ugyan azt gondoltuk Balázzsal: A mi esküvőnkön csak azok lesznek jelen, akikkel tényleg tudunk kölcsönösen kapcsolódni és nem csak ők fontosak nekünk, hanem mi is fontosak vagyunk nekik.
Természetesen ez nálunk is okozott a családban konfliktust, sértődést is, de az esküvőnk csak mégjobban megerősített ebben, hiszen:
- Éreztük, hogy aki ott van, úgy szeret, ahogy vagyunk, nem kell senkinek megfelelnünk
- Mindenki, aki ott volt, örömöt hozott, jól érezte magát és megélte velünk a pillanatokat, ez pedig fesztelenné és boldoggá tett bennünket
Úgyhogy kedves esküvő előtt álló olvasó, álljatok ki bátran magatokért, ez a ti napotok, a ti emlékeitek! Írjátok szépre azokkal, akiknek ti is fontosak vagytok! :)
Ami megmarad: A megörökített emlékek
Tudom, itt most azt gondoljátok, szakmai ártalom és egyértelmű, hogy számunkra a fotó volt a legfontosabb. :) Részben így is van, annyira, hogy a fotósunkhoz igazítottuk az esküvőnk dátumát is, DE! és itt jön a de: Amit ezzel kapcsolatban menyasszonyként megtapasztaltam, méginkább átformálta bennem a megmaradt képi emlékek fontosságát.
Az eddig is a legfontosabb volt számomra, hogy az engem választó pároknak ne csak a nagy pillanatokat őrizzem meg, hanem azokat az apró dolgokat is, amiket ők nem láthatnak közben, de így, hogy átéltem ezt az oldalt, ez végképp felerősödött, ugyanis alig emlékszem valamire!
Komolyan. Ezt már több menyasszonyom is mondta esküvő után, hogy olyan gyorsan eltelt a nap, szinte alig emlékszik valamire a fő momentumokon kívül. Sosem hittem el, addig, amég tényleg meg nem tapasztaltam, milyen az esküvő utáni hetekben a fotókra várni, amik majd segítenek újraélni és emlékezni. Ezért különösen hálás vagyok a fotósunknak, aki nem csak ránk fókuszált, hanem a vendégeinkre, a hangulatra, az apróságokra is!
Ezért különösen fontos, hogy olyan fotóst vállaszatok, aki nem csak a kreatív fotózásra, rátok fókuszál, hanem azokra is, akik körülvesznek benneteket, hiszen menyasszonyként és vőlegényként tényleg nem lesztek ott mindenhol.
Sőt, ami számomra a legkeményebb megélés volt: Menyasszonyként csak később becsatlakozni a történésekbe. A szertartásra szervezett first look miatt nem voltam ott a vendégváráson, így arról a bő másfél óráról tényleg csak a képeken át szerezhettem tudomást!
Azóta méginkább keresem a láthatatlant, a személyest, a vendégek megéléseit, hiszen ezek innentől az ő emlékeik és történeteik is :)
Azért pedig, hogy ezek az emlékek a mi nagy napunkról ténylegsen megvannak és egyben láthatom a saját emlékeinken túl a vendégeink reakcióit, élményeit, történeteit egyben úgy igazán a kerek nagy egészt, elmondhatatlanul hálás vagyok, de mindez azért tudott megtörténni, mert a fotósunk is erre törekedett.
Ezért baromira fontos az, hogy milyen fotóst választotok magatok mellé, mert ezek a megörökített képek lesznek az emlékeitek hordozói és örzői, mesélői :)
Comments