Minap hallgattam egy interjút, amiben a zeneszerzőt arról kérdezték, mi inspirálta a legnépszerűbb slágerének megalkotására, aminek címe Zápor. A következőt mondta: “A nyári zápor mindig is a gyermekkoromra emlékeztet, amit akkor éreztem, tapasztaltam. Az eső illata, a párolgó betonjárda, a víz tapintása, az illatok. A gyermekkor, bármelyik évre is tekintek vissza, egy kimeríthetetlen inspirációs forrás.”
Ezt hallgatva igazi A-HA érzésem támadt, hiszen ha valamihez ösztönösen nyúlok inspirációért, azok a gyermekkori emlékeim, érzéseim, az első kapcsolódásaim a természettel és ezek azok az apró elemek, amikből a legrövidebb úton energiához és inspirációhoz jutok. Az eső illata. A tetőn koppanó vízcseppek dallama. A szél rajzolta homok mesék. Mezítláb - bárhol. A napsugarak ölelése a testemen. Szójátékok. Bohókás táncolás az udvari rádió recsegős slágereire. Biciklizés a határban. Mezei virágcsokrok mama vázában. Májusi cserebogarak. Apu gyógyító növényei a kertből. A napsárga szín. És még hosszasan sorolhatnám, mennyi apró csoda emléke nyújt erőt nap mint nap a munkám során - talán látszik is.
Ennek a felismerésnek az igazi visszacsatolása az elmúlt pár napos nyaralásunk, ami ugyan két napra sikerült, de annyi energiát adott a fesztelen szabadsága, kötetlensége.
Itt hagyok belőle pár kockát, hogy ha eltévednék, visszavezessen.
Comments