Kimondta, hogy nem lehet összekötni a túrázást a fotózással? :) Őszi portré fotózás túrázással egybe kötve a Magas-Tátrában a természetesség jegyében. Elkapott pillanatok, túrázás, természet.
És a hegyekbe megyek, hogy elveszítsem az eszemet és megtaláljam a lelkem.
Hiszem, hogy mindenki, akit valaha fotózhattam, vagy fotózni fogok, velük a fotózás valójában egy egyszerű közös ponton érintkező összekapcsolódás végérvényes megpecsételése.
Van, akivel a kutyák és állatok rajongása, az utazás és szabadság szeretete, a sötét humor vagy épp a hegyek, a természet és a kalandvágy hoz közel egymáshoz, ahol aztán a kellő időben a kellő hegyen összekapcsolódhatunk a fotózás útján.
Evelinnel több ilyen ponton is találkoznak az életeink, nagyon szeretem a látásmódját, a bátorságát, a gondolatait, az érettségét és mélységeit és természetesen a fotóit is ❤️
Ezt a túrázással egybekötött fotózást egy személyes határátlépésnek, komfortzóna kitolásnak tervezte önmagának önmagával és engem választott társának erre a kalandra, amire hatalmas örömmel egyből hellyes-t mondtam ( semmilyen túrára nem mondtam még nemet, de nem is fogok, az szent! )
Így autóztunk ki ketten (és Ami) a Magas Tátrába, ahol két nap túráztunk, beszélgettünk, csendben meneteltünk, hegytetőn majdnem kávét főztünk, csodáltuk és megéltük az ősz utolsó hegycsúcsra csókolt mosolyát 🌞
Mennyire egyszerű, apró dolgokból mekkora kalandok, emlékezetes pillanatok születhetnek, ugye? Csak a nyitottság kell és kalandvágy, meg egy közös pont.
(Azóta persze már az idei túrákat tervezzük :D Bocsi, Evelin, de már nem eresztelek! :D )
コメント